Kis Karácsony, nagy Karácsony

A Karácsony közeledtével leginkább az ajándékozás körüli bolondéria foglalkoztat. Még mielőtt abbahagynátok ezután a mondat után az olvasást, gyorsan közlöm, hogy nem vagyok álszent, úgy gondolom, hogy kapjon a gyerek ajándékot, sőt egymást is lepjük meg, hiszen ez hozzá tartozik már a mai világhoz. Ráadásul jó látni, ha örül a másik, és jó érzés, hogy rám is gondoltak. Én csupán attól akadok ki, ha ennek túl nagy feneket kerítenek, és túl sok mindent akarnak hozni a gyerekemnek. Annak nem vagyok híve, hogy ha itt a Szent este, akkor millió doboznak kell a fa alatt lenni. Meggyőződésem, hogy egy 1-2 éves gyerek még nem fog mindenkitől ajándékot követelni, ráadásul ha sokat kap, elvész a bőség zavarában. Tavaly Karácsonyi tapasztalatom, hogy a harmadik, negyedik ajándékot vagy ki sem bontja a gyerkőc, annyira el van foglalva az elsővel, vagy éppen kibontja, de nem tudja kiélvezni, mert azt sem tudja mihez kapjon.
Én az idén azt a módszert választottam, hogy megbeszéltem a nagyszülőkkel, közeli rokonokkal, hogy 1-2 nagyobb ajándékot kapjon a gyerek, annak adják össze az árát, vagy adják ide, amit neki szánnak, biz isten a gyerekre fogjuk költeni. Tuti lesz egy-két hónap múlva olyan játék, amit be kell szerezzünk, hiszen növöget, fejlődik, és változik az érdeklődése. Szerencsére ezt mindenhol meg tudtam beszélni. Szent este egy ajándékot kapott a nagyszülőktől, és egyet kapott tőlünk. Viszont annyira játszott a mamák játékával, hogy a mienket eltettük másnap reggelre. Nagyon nagy volt az öröm, hogy felkelés után újra van doboz, amit lehet bontani, és játék, amire van idő kiélvezni.
Ráadásul az idei Karácsonyunkra átírtunk a kisfiammal egy Mikulás dalt, hiszen én önmagam is rejtegettem egy ajándékot, amit majd valamikor a Húsvéti Nyuszi idejében kapunk meg.  Ez pedig így szólt:
Hull a pelyhes fehér hó,
Jöjj el kedves Télapó.
Minden gyermek várva vár,
Vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
Piros alma, Kistesó,
Jöjj el hozzánk várunk Rád,
Kedves öreg Télapó.