Pár hete kezdődött el az új tanév. Sajnos -vagy nem sajnos- nem vagyok híve a mostani oktatási rendszernek. Mielőtt azt gondolnátok politizálni kezdek, akkor gyorsan mondom, hogy nem erről van szó. Nem az épp aktuálisan követendő előírásokkal nem értek egyet, hanem úgy általában a kiáll a tanárnéni-elmondja a könyvet-feladja a házit-bemagoltatja a tananyagot-dolgozatot irat-gyerek magol-stresszes-mindent elfelejt… rendszerről. Ebben a módszerben a gyerekek nem tudnak kibontakozni, nem adhatják bele saját gondolataikat, ötleteiket a feladatokba. Csak az differenciálja az iskolásokat, hogy ki mennyire tud magolni. A napokban újra ledöbbentem egy eseten, ugyanakkor megbizonyosodtam afelől, hogy tényleg problémák vannak.
A fővárosban élő barátnőm mesélte előző esti élményét. A kisfia nagycsoportos, szeptemberben kezdi a sulit. Szokatásképpen kaptak házi feladatot az óvodában, mégpedig azt, hogy rajzoljanak egy fát. A család nem értette, hogy az egyébként nagyon ügyesen rajzoló kisfiú másfél óra rajzolás után miért kezd el sírni, hogy ez neki nem megy. Nagyjából hat különböző rajz készült, de szerinte egyik sem jó, mert óvodában megmutatták, hogy milyen egy lerajzolt fa. Anyuka másnap kérdezte az óvónénit, ugyan mutassa már meg azt a rajzot, mert kíváncsi rá. Óvó néni megmutatta. Egy egyszerű fa, amelyiknek a törzse 3 felé ágazik. Szerinte így néz ki egy igazi fa. A döbbenet nem ekkor, hanem délután jött, amikor mentek a gyerekért az óvodába és a falon 34 teljesen egyforma fa rajz díszelgett…
A kommentemet nem fejtem ki, mindenki gondolja át, hova vezet ez az irány. És akinek ez nem tetszik és megteheti, tegyen ellene.