Valahogy úgy hozta a véletlen, hogy az utóbbi időben több írást is olvastam arról, hogy aki otthon van GYES-en, annak kötelező depressziósnak lenni, unni a gyereket, belefáradni az otthonlétbe és a babázásba. Ezen cikkek, blogok gyakorlatilag kijelentették, hogy aki mást állít az nem mond igazat.
A kedvencem az volt, amikor valaki kommentbe leírta (megmagyarázva, hogy miért nem vagy rossz anya amiért ráuntál a gyerekedre), hogy azok járnak így, akik intellektuálisabbak, értelmiségiebbek azoknál, akik jól elvannak otthon.
Így aztán elkezdtem önvizsgálatot tartani, és kérdezgetni a barátaimat, rokonaimat, hogy mi a gond velem? Ugyanis hiába 5. éve gyereket nevelek itthon, egyáltalán nem unom ezt a helyzetet, sőt, előre lelki beteg vagyok attól, hogy egy év múlva a kicsit is be kell adjam oviba, és már nem leszünk együtt, itthon. Vagy esetleg a két diplomám csak véletlenül lett, és egyébként igénytelen lennék? Többen -akik szintén voltak/vannak gyerekkel otthon- megnyugtattak, hogy semmi gond nincs. Ők se unják az otthon ülést, ugyanis nincs rá idejük, hogy unatkozzanak.
Számomra azért megdöbbentőek ezek az írások, mert átlagosan 60 évig él egy ember, és abból 1-2 gyerekkel való GYES 2-6 év. Se előtte, se utána nem leszek valakinek annyira fontos, mint abban az időszakban a gyerekemnek. Aki hozzám jön, ha gondja van, ha fél, ha puszit szeretne, ha éhes. Akinek én vagyok a minden, én jelentem a világot, én vagyok az anyukája, a szerelme, a barátja.
„Ha a kávé keserű,
ha a mártás savanyú,
Csak egy szót kiálltok,
Csak annyit, hogy Anyu!”
A felnőttek, a barátaim, a kollégáim, akikkel nem mondom, hogy nem jó néha dumcsizni egy kicsit, de nekik soha nem fogok ennyit jelenti, mint ennek az apró lénynek, ebben a pár évben. Mert elrepül ez az első idő, és nekik is elkezdenek fontosabbak lenni a barátok, a barátnők, a világ. Ezt el kell fogadni, de semmiképpen nem szeretném siettetni, hogy elteljenek ezek a boldog évek. De mivel megállítani sem tudom az időt, épp ezért szeretném minden percét kiélvezni, és akkor visszatérni a mókuskerékbe, amikor már muszáj, és amikor a kicsi is elkezdi igényelni a többi gyerek társaságát.