A mostani blogom, kicsit rendhagyó, hasonló témát eddig nem posztoltam. Azonban ez a katica-kérdés úgy gondolom érdemel pár mondatot.
Az elmúlt napokban sokat voltam a gyerekekkel az udvaron, valahol ők is érezték, hogy ki kell használni ezt a szép októberi időt. Kicsik még, így aztán én is kint voltam velük, és nem volt nehéz észrevenni, hogy folyamatosan katicákba botlottunk. A nagyobbik fiam örömmel mutogatta is őket, ámde volt, hogy megijedtünk, mert ha közeledtünk hozzájuk nem másztak rá békésen a kezünkre, ahogy ez egy katicától elvárható lenne, hanem érezhetően agresszívan felröppentek. Persze eleve feltűnt, hogy nem szép piros szárnyuk van, hanem narancssárga, sárga, sok pöttyel. Hallottam már valami új katicáról, és most, hogy érintettek lettünk a kérdésben utána jártam a dolognak.
Nos ők a harlekin katicák. Vagy rémkaticák. A közhiedelem elég sok negatív dolgot rájuk ragaszt, amik egyébként nem feltétlenül valósak, de tény, hogy nem épp szelíd jószágok.
Az első dolog, amit szeretnék tisztázni, hogy nem csípnek. Igen, sokan úgy érzik, amikor mászik a bőrükön, hogy csíp, de ez csak azért van, mert folyamatosan tetveket keresnek mindenen, amire rárepülnek. A táplálékuk a levéltetű, és mivel hatalmas étvágyuk van egyébként hasznos állatnak számítanak. Amerikában és a kezdetekben Európában emiatt forgalmazták is őket, mint kártevők elleni hasznos rovarok. Ez az oka, hogy nem írtják őket hazánkban sem. Az egyetlen az ember számára bosszantó szokásuk, hogy a tél közeledtével szeretnek betelepedni meleg helyekre, így lakásokba is. A legkedveltebb helyük az ablakok köze, de beljebb is megtalálják az apró zugokat. Fürtökbe gyűlnek össze, és várják a tavaszt. Pontosabban közben szaporodnak, és tavasszal több ezren is lehetnek.
Ami még zavaró lehet, hogy érdekes csípős szagú hormonokat termelnek. Ez annyira erős, hogy ha a ruhára rákerül a váladékuk, büdösnek érezzük azt, amikor felvesszük.
De akkor miért nevezik őket gyilkos katicának? Azért, mert a szelíd, hét pöttyös katicabogarak petéit is képesek megenni, ha kevés nekik a levéltetű. Ezzel pedig meggátolják azok szaporodását, ami a fajok kihalásához vezet. Tehát nem az emberre veszélyes, hanem a többi katica fajra.
És honnan ismerjük fel őket? A kifejlett állat (imágó) 5–8 mm hosszú, 4–7 mm széles, tehát általában nagyobb, mint a többi hazai katicafaj. Testalakja erősen ovális, a szárnyfedők görbülete kifejezett. Színezete és mintázata rendkívül változó. Hazánkban három színváltozata (formája) terjedt el:
-a szárnyfedő sötétebb-világosabb narancssárga, esetleg vörös alapszínű, 15–21 fekete ponttal
-szárnyfedői feketék, 4 vöröses folttal. Ez a forma hasonlít a kétpettyes katica némely sötét változatára
-szárnyfedői feketék, 2 piros folttal, melyek közepén fekete pont vagy folt lehet.
A leghatékonyabb fegyver ellenük a porszívó. A rovarirtók is hatékonyak, azonban az a biztos, ha fizikailag nincsenek jelen, akkor még utolsó erejükkel nem rakják le a petéiket. És érdemes tudni, hogy szaporodási időszakban a nőstények napi 50 petét is raknak.