Hitek és tévhitek a kullancsokról

Felvetődhet a kérdés, hogy miért novemberben írunk erről a témáról. Őszinte leszek, nekem is a tavaszi blogjegyzeteimben szerepeltek a kullancsok, de az egyik ismerősöm 3 éves kisfiát november első napjaiban csípte meg egy fertőzött állat, így azt gondoltam nem árt rájuk felhívnom a figyelmet.

Nos, az első tévhit, amit a kullancsokról tudnunk kell, hogy nemcsak a nyári időszakban kell tartanunk tőlük ha a természetben járunk, hanem bármikor amikor a hőmérséklet 4 C fok fölé emelkedik.

A másik, amit tisztázni kell, az a kullancs által okozott betegségek pontosítása. Nagyon sok ismerősöm keveri (pontosabban kombinálja) a Lyme-kórt és az agyvelő- és agyhártyagyulladást. Ez két különböző betegség, de mind a kettő kórokozóját hordozhatja a kullancs. Tehát amikor élősködőt találunk valakiben, lehet, mind a két betegséggel megfertőződik, de az is lehet, hogy egyikkel sem. A pontosítás kedvéért pár mondat egyik, illetve másik betegségről:

-Az egyiket a kullancs váladékaiban lévő baktérium, a Borrelia burgdorferi okozza, amely az ember vérébe kerülve, majd különböző szervekben megtelepedve, kezelés nélkül hosszadalmas gyulladásos kórképet, a Lyme-borreliosist (Lyme-kórt) okozza. Bár a fertőzés valószínűsége csak 7-8% (kb. minden 5. kullancs fertőzött, és minden 13. okoz betegséget), azonban soha nem tudni, hogy éppen milyen kullancs kapaszkodott ránk. A betegség kezelésében a korai felismerés, és a szervezetben még el nem szaporodott baktériumok számának mielőbbi csökkentése döntő jelentőségű. Ez történhet természetes módon, de késői esetben már csak antibiotikummal lehetséges. Minél korábban történik azonban a felismerés, annál kisebb antibiotikum adaggal lehet eredményt elérni.

-A másik, emberre – főleg gyermekekre – veszélyes állapot a (kora tavaszi) agyvelő- és agyhártyagyulladás (FSME), amely a kullancs által hordozott vírus okozta betegség. Ez ellen nehéz a védekezés, mert vírus ellen nincsen célzott gyógyszer, csak oltás, amely azonban maga sem veszélytelen.

A harmadik tévhit, hogy sokan azt hiszik, aki be van oltva „kullancs ellen”, az nem kaphatja el a Lyme-kórt. Akkor pontosítsuk, hogy (ahogy fentebb is olvasható volt) a védőoltás a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen ad védelmet, a Lyme-kór ellen NEM! Így akit megcsíp egy kullancs, és a csípés után fokozatosan növekvő, majd eltűnő, nagyobb kiterjedésű piros folt, vagy kokárdaszerű (bár szerintem jobb szó rá az évgyűrű) piros folt jelentkezik, az mindenképp forduljon orvoshoz. A házi orvos is írhat fel rá antibiotikumot, de ha biztosak akarunk lenni abban,  hogy valóban megfertőződtünk-e, mindenképpen érdemes felkeresni egy Lyme-kór szakrendelést. Joggal kérdezhetitek miért, hisz beszedem a gyógyszert és biztosan nem lesz baj. Igen ám, de ebben az esetben 4-6 hétig kell nagyon magas dózisú antibiotikumot szedni, ami egy kisgyerek szervezetét igencsak megterheli.

Tehát az agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen védőoltás van, de ha valaki elkapja kezelés nincs rá, a szervezetnek önmagát kell gyógyítania, míg a Lyme-kór ellen védőoltás nincs, de gyógyszeres terápia van.

És ami számomra a legfurcsább volt: több felnőttől hallottam, hogy aki elkapja a Lyme-kórt, az meghal. Igen, évek múlva, ha nem kezelik, ez történik. De ma már van megfelelően hatékony terápia, hogy ez a sajnálatos esemény ne következzen be.