Amikor az óvodába járásról szó esik, akkor az egyik érv, amit a pártolók felhoznak az, hogy kell a kisgyerek immunrendszerének, hogy sok vírussal találkozzon, mert attól erősödni fog. Nem szoktak szeretni, amikor elkezdem cáfolni a kijelentésüket. Hogy mik az érveim?
Először is anyáink, nagyanyáink idejében nem volt óvoda, mégis szép kort értek, érnek meg. Rendben, általában több gyerek volt egy-egy háznál (azért ez sem mindenhol volt így, és az egy- két gyerekes családokban is felnőttek az apróságok), másrészt a testvérek egymásközt voltak otthon, így senki nem „hozta haza” a betegségeket.
A másik, hogy az immunrendszer akkor erősödik, ha egy-egy vírust, baktériumot önmaga győz le, nem pedig antibiotikumokkal gyorsan elöljük a kórokozókat és mehetünk is oviba. Persze van az az eset, amikor kell, de az esetek nagy részében egy egészséges gyerek szervezete meggyógyítja magát. Mondják erre, igen, na de mennyi idő alatt? Természetesen ez nem 3 nap, hanem egy, esetleg két hét mire meggyógyul a kicsi. Ez azonban immunizálás. Amikor masszívabban folyik a kis orruk, lázasak és egyből megyünk az orvoshoz, aki adja az antibiotikumot, ott a gyerek szervezete nem sokat tesz a gyógyulásért, sőt még akár gyengülhet is az erős gyógyszertől. Mert a kórokozók kiölésére abszolút jó megoldás, de a szervezetet is gyengíti, táptalajt kínálva ezzel a következő vírusnak. Természetesen nehéz -főleg laikusként- eldönteni, hogy hol van a határ, meddig mehetünk el az antibiotikum mellőzésével. Vannak azonban kritériumok amik segítenek a döntésben. Általánosságban azt szoktuk mondani, hogy 3 nap lázas állapot, valamint zöld és sárga masszív orrfolyás után már kell a külső segítség, azonban ez sem szentírás. Minden esetet külön kell értékelni. Mint ahogy nincs két egyforma gyerek, úgy nincs két egyforma vírus sem.