Azt ugye nem is kell a kisgyerekes szülőknek részleteznem, hogy minden gyereknek megvan az a kedvenc játéka, plüss állata, ruhadarabja, stb, amit ha nem találunk meg, amikor szükségét érzi a csemeténk, vége a világnak. A legújabb pszichológiai kutatások azt igazolják, hogy a kisgyermekeknek szükségük van ezekre az „anya-pótlékokra” ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. De mikortól kell helyettesíteni anyát?
Egy pszichológussal folytatott kötetlen beszélgetés során megdöbbentem a pszichológusok szakmai véleményén az anya – anya pótlék kérdést illetően. Elmondta, hogy bizonyos kor után, amit ő nagyjából 1 és 2 éves kor közé tett, az esti elalvásnál, vagy egy pár perces pihenésnél a gyerkőc hiába igényelné még az anyukáját, azt akarata ellenére váltsuk ki az anya-pótlékkal, hogy a kicsi elkezdjen leválni. Kisebb vita alakult ki közte és a jelen lévő gyakorló anyukák között, mert közülünk egyikőnk se tudta elképzelni, hogy amennyiben otthon vagyunk és a gyermekünk minket kíván, adjuk neki oda magunk helyett a játékát. Hiába sír, hiába kér, gyakorlatilag erőszakkal vonjuk meg magunkat tőlük. A pszichológus szerint ez azért kell, mert bizony látott ő már olyan harminc éves embert, aki kórosan ragaszkodott az édesanyjához és kora ellenére még vele aludt. Mondanom sem kell eléggé felháborodtunk, mert azért mentálisan egészséges családban ez nem fordul elő. Ő is csak egy ilyen esetet látott praxisa során, pedig mi szülők biztosan tudjuk, hogy jó néhány családban évekig együtt alszanak a gyerekkel a szülők. 6-8 éves korban, amikor a képzeletbeli barátok is elkezdenek eltűnni és a gyerek különbséget tud tenni valóság és képzelet között, a gyerek nem fog félni a képzeletében élő szörnyektől, illetve eljön az idő, amikor igényelni fogja az egyedüllétet, a külön szobát. Erőszak nélkül is le fog válni. Természetesen ez az idő hamarabb eljön, ha mesterségesen siettetjük a leválást, kérdés, hogy azzal mekkora kárt okozunk a gyerek lelkének, és a szülő-gyerek kapcsolatnak.