A kismamák gyes alatti diploma szerzésének terveiről már régen szerettem volna papírra vetni a gondolataimat, de most a keretszám csökkentéssel kapcsolatosan úgy érzem aktuális is a téma.
A kismamák közül sokan eltervezik a terhességük elején, hogy a gyerek mellett elvégeznek egy főiskolát, kettő mellett egy egyetemet, letesznek egy vagy két nyelvvizsgát. Úgy gondolják –mint ahogyan azt egyébként sokszor a többi ember is sugallja-, hogy ó, a 2-3 évig otthon „ülés” közben erre úgyis lesz ideje. A felvételiig páran el is jutnak.
Aztán megszületik a pici, és telnek a napok, múlnak az éjszakák… Kiderül, hogy az otthon „ülés” közben bizony nem sok ideje marad az embernek, este pedig a fáradtságtól kimerülve dőlnek ágyba, és azon imádkoznak, hogy csak 3 óra hosszát aludjon egyhuzamban a kicsi. Kiderül, hogy ha nemcsak tartani akarják a gyereket, hanem nevelni is, akkor bizony foglalkozni kell velük, és egy általános heti takarítás sem megy olyan simán, mint előtte. Két polc letörlése közben eltelhet 2 óra hossza is, ha közben bilizni kell, kimenni és megnézni az első pitypangot, vagy gyors takarításba kezdeni, ha a gyerkőc véletlenül összehányja a játszószőnyegét. És csodálkozva állnak este a fürdőkád mellett, hogy egész nap csak a nappalit sikerül felsúrolni és megfőzni a vacsorát. Eltelik 1-2 év, aztán vagy mehet is vissza az anyuka dolgozni, vagy jön a kistesó, és hiába kezdődik elölről az egész 3 év, újra azt veszik észre, hogy eltelt az idő a fejük felett.
Vannak ismerőseim, akik a felvételin túl jutva el is kezdik az iskolát. Ezt a csoportot is két részre lehet osztani. Volt egy pár év a felsőoktatásban (véleményem szerint sajnos), amikor fű, fa virág minimális energia befektetéssel és tanulással pár év leforgása alatt diplomával állt a világ elé. Ebben az időben kismamaként is könnyebb volt bizonyos végzettségeket megszerezni. Akik elhitették magukkal, és akikkel elhitették, hogy így is lehet előre haladni, bizony most már nagyon hamar kihullanak a rendszerből. Merthogy nem elég csak bejárni, teljesíteni is kell. Nálam is próbálkoztak páran felmentést kérni a gyakorlatok alól, csak azért mert gyerekük van.
És van az a kategória, akik előtt le a kalappal, mert nagyon nagy kitartással és szorgalommal végig csinálják ezt az egészet. Úgy gondolom, hogy akik idáig eljutnak és az „otthon ülés” közben megszereznek egy egyetemi végzettséget, azoknak tényleg céljuk van azzal a diplomával.
Én anyukaként és oktatóként úgy gondolom, hogy attól, mert az embernek gyereke van, teljesítenie kell a követelményeket. Az nem lehet senkinek a kívánalma, hogy azért kapjon bármi könnyebbséget, mert ő éppen nem egy munkahelyen ül nap, mint nap, hanem otthon.
Sokan, hogy azért mégse adják fel teljesen a terveiket, elvégeznek egy tanfolyamot, hogy bizonyítsák, mégis csináltak valamit a gyes alatt. Bár, csupán a bizonyítás miatt felesleges időt elvenni a családtól, miért kell mindenáron mást is csinálni? Úgy gondolom, az is szép teljesítmény, ha valaki becsülettel, lelkiismeretesen neveli otthon a gyerekeit és nem a bölcsőde felügyeletére bízza őket (míg másnak akinek kényszerből vissza kell mennie dolgozni nem jut állami férőhely), amíg ő megpróbál kutyafuttában kitanulni valamilyen szakmát (és persze mindeközben a GYED/GYES-t is felveszi).
Akkor üljön bárki ebben az időszakban bármilyen iskolapadba, ha a további terveihez, céljaihoz, munkájához ez nélkülözhetetlen, mert senki és semmi nem pótolhatja a kisgyerekkel kettesben otthon töltött pár évet.